08.16. Kalandra fel!

Hajnali fél 3-kor ébresztett a telefon, bár az izgalomtól alig aludtam valamit az éjjel. 3 órára már útra készen álltunk mindannyian, az étkezősátorban még sötét volt. Egy kis idő elteltével villany gyúlt az étkezőben. Nyúlós, ragadós helyi porridge volt a reggeli, amit csak falatonként voltam képes megenni, tea kíséretében.

Átadtuk a guidoknak a hálózsákokat, hogy ezzel is könnyítsünk a hátizsákok súlyán, és 4 órakor végre elindultunk a gleccser irányába.

Közel egyórányi baktatás után a gleccserre tehettük lábunkat, felkerültek a hágóvasak, összekötöttük magunkat kötéllel és szép lassan elindultunk felfelé a hegyoldalon a 2-es tábor felé újra.

Andrej csatlakozott hozzánk plusz vezetőként, hogy ha a csúcsmászásnál valamelyikőnkkel baj lenne, ne kelljen mindenkinek levonulnia a hegyről. 

Most jóval "gyorsabban" haladtunk, mint amikor először voltunk ezen a szakaszon, kevesebbet álltunk meg pihenni is. 

Azonban most volt egy igen kellemetlen tényező: a szél. Alig értünk a gleccserre, erős szél támadt fel a csúcs irányából, ami fel-felerősödve fagyott havat, apró jeget vágott az arcunkba, szemünkbe. A látóhatáron felbukkant a kelő nap... Azt gondoltam, hogy talán csillapodik a szél, de inkább erősödött, ahogy araszoltunk felfelé. Minden nehézség ellenére már délben elértük a kettes tábort :-), ahol hullafáradtan dobáltuk be felszereléseinket a már megszokott 13-as sátorba.

Izolációs fóliával ismét kibéleltük a sátor alját, erre kerültek rá a matracok újra. Beültünk, hogy pihenjünk egy keveset, mielőtt elkezdenénk vizet forralni. Túratársunk ekkor levette napszemüvegét és döbbenten mondta: "Csajok! Csak homályosan látlak Titeket!"

Szásáért kiáltottunk, aki látva, hogy baj van, azonnal hozta az elsősegély felszerelését. Véroxigént, hőt mért, majd a társguid-al egyetértésben szemcseppes fiolát készítettek elő. Lerádióztak a táborba, ahonnan az orvos tanácsokkal látta el emberünket. Abban maradtunk, hogy ha holnapra nem jön rendbe a szeme, akkor le kell mennie az egyes táborba. Megnyugodtunk.

Szása nagyon aggódott miatta, ezért később meggyőzött minket arról, hogy most menjen le , mielőtt a nyomáskülönbség miatt esetleg nagyobb baj történne éjjel a látásával. Próbáltunk alkudozni, de a lenti orvos is, és Szása is hajthatalan volt. Nehezen, de beleegyezett abba, hogy most, rövid pihenő után egy hegyivezető lekísérje Őt ... Egy kis meleg levest még volt idő enni, utána indulnia kellett ...

Hosszan néztük, ahogy alakja apróvá vált a gleccseren. Könnyes szemmel ültünk vissza a sátorba, szótlanul tettük a dolgunkat.