08,07. Második nap az 1.táborban

Ma reggel is hamarabb ébredtem, mint ahogyan az ébresztő szólt volna. Ez már a második éjszaka volt, amit sikerült végigaludnom anélkül, hogy a "természet" többször is közbeszólt volna. Most éjjel csak egyszer, úgy éjfél körül kellett kimennem és a felhőtlen, csillagokkal teleszórt égbolt alatt fenségesen tornyosult a tábor fölé a Lenin. Felemelő érzés volt a tábor csendjében az égbolton felfedezni a Nagy Göncölt ...

A hosszabb alvás ellenére elég gyűrött fejjel másztam ki a sátorból, valószínűleg túl keveset ittam a tegnapi nap folyamán. Pedig kínosan ügyelek az elegendő folyadékbevitelre, még akkor is, ha emiatt sűrűbben kell ellátogatni arra a bizonyos helyre :-) Tavaly tavasszal az Everest trekkingen, éppen a Khala Phattar csúcsmászása előtt tapasztaltam meg, hogy milyen kínokkal jár, ha kevés folyadék kerül a szervezetbe magashegyen. Azt az átvirrasztott éjszakát sohasem fogom elfelejteni... 

Regggelire a szakács poridge-t készített, amit már próbáltam itthon is elkészíteni magamnak, hogy szoktassam hozzá a gyomrom. Eddig úgy gondoltam, hogy simán meg tudom már enni ezt a hol vízben, hol tejben felfőzött zabkását. Most azonban úgy tűnt, hogy ez az elképzelés nem igazán fedi a valóságot. Legutóbbi nepáli túrám alkalmával sem sikerült megszeretni ezt az amúgy egészéges és energiadús ételt. Akkor is és most is csak az egy falat, egy korty módszer bevetésével sikerült legyűrni magamba, annak ellenére, hogy egy kis sárgabarack lekvár a segítségemre volt. 

Fél 10-re már ismét útra készen állt kis csapatunk. A mai terv a Yuhina 5020 méteres csúcsának az elérése. Ma többen indultak megmászni ezt a tábor közelében lévő hegyet, mindannyian a következő napokban a 2-es tábor felé készültek, úgy, ahogyan mi is.

A korábban indulók már csak apró kis pontok voltak a hegy oldalán kanyargó ösvényen, mire mi is elindultunk. Ráértünk, nem siettünk, ma nem volt cél, hogy ebédre visszaérjünk :-) Ma a feladat az volt, hogy összeszokjunk, hogy megtanuljunk együtt mozogni a hegyen. Szása menet közben mutatott egy-két lépést a morzsalékos ösvényen, hogy hogyan tudunk, tudok nagyobb magabiztossággal lépkedni felfelé, mert igencsak próbára tette, lekötötte a figyelmemet minden lépés, amikor azt éreztem, hogy le fogok csusszani a törmeléken. 

A táborhoz közeli "hegy" tetejére érve azt hittük, hogy megérkeztünk. Ránéztem a magasságmérőre és az alig 300 méternyi szintemelkedést mutatott ... A korábban mellettünk elhaladó túrázókkal sem találkoztunk, hogy szembejöttek volna velünk, sőt a korai indulókat sem láttuk magunk körül ... Szása kérdésünkre, hogy hova megyünk, túrabotjával jobb felé, egy jóval magasabb hegy felé intett, hogy oda ... és valóban,ha jobban megnéztem a hegyet, mintha ott mozgott volna a teteje környékén néhány apró, zöld és piros pontocska ...

Jesszusom! Gondoltam magamban, az még nagyon messze van! Átkeltünk egy havas, jeges részen, és elindultunk a kis, színes pontok irányába felfelé. Mire elértünk ide a táborból, lekerültek rólunk a melegebb, vastagabb holmik, és vékony aláöltözőben voltunk. Rólam már konkrétan szakadt a verejték.

Mire felértünk a Yuhina tetejére, igencsak kapkodva szedtem a levegőt... pedig nem rohantunk, szépen együtt mozogtunk, alig-alig álltunk meg pihenni. A sziklás rész végén volt egy kis hóval borított 5-6 méternyi felfelé tartó szakasz, ahova még felmentünk volna. Az addigra már olvadozó havon, annyira csúszott a kis túracipőm talpa, hogy már nem mertem továbbmenni. Szerencsére a többiek is úgy ítélték meg, hogy talán itt már nem csúszkálnánk, így visszafordultunk a kövek felé, ahol találtunk egy klassz kis lapos teraszt. Megszavaztuk a piknik-time-ot :-)

A zsákokból előkerült egy kis tea, némi energiaszelet, meg a reggelinél el nem fogasztott süti. Én próbáltam még húzni egy picit az időt a leindulással - mert még gyűjtöttem magamban a bátorságot, hogy azon a kavicsos, meredek részen el merjek indulni lefelé... fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom kivitelezni, már felfelé és az járt a fejemben, hogy felfelé még csak-csak ... de lefelé?

A megoldást Szása adta :-) Az ösvény melletti kőfolyásos rész felé terelt minket, ahol bemutatta, hogy hogyan lehet itt gyorsan lemenni. Egy lépéssel fél-egy métert lehetett haladni lefelé, ahogy folyt az apróbb, nagyobb kő a lábunkkal együtt. Most én mentem elől, de be kell vallanom, reszketett a gyomrom ... féltem, hogy a kövekkel együtt lecsúszok... azonban teljesen alaptalan volt a félelmem! Túratársaim simán "elnyargaltak" mellettem, nagyon élvezték a csúszkálást, mire leértünk a kőfolyás aljára már én is sajnáltam, hogy csak eddig tartott. Mire ebédidő lett, visszaértünk a táborba.

Ebéd után pihenésképpen egy picit elidőztünk a teherhordó lovaknál, a lányok éppen a sörények fonásával foglalkoztak, amikor magyar szó ütötte meg a fülünket! Egy magyar hölgy, Molnár Zsuzsanna "Hol vagytok magyarok?" kiáltozására lettünk figyelmesek. Annyira jólesett látni, hallani magyar szót a magunkén kívül :-) Mi is hallottuk már lennt az alaptáborban az egyik hegyi vezetőtől, hogy itt valahol van/volt egy magyar hölgy és egy magyar férfi, de nem tudta megmondani, hogy itt vannak-e még, vagy csak voltak már... És itt voltak még :-) Zsuzsa és Gábor ugyanazzal az utazási irodával érkeztek, mint mi, csak néhán nappal korábban. Ők már túl voltak az első akklimatizációs körön a hegyen, és kíváncsian faggatuk Őket a fenti körülményekről. Így tudtuk meg többek között, hogy melyik sátrat ne válasszuk a 2-es táborban, hol találunk ivóvizhez forrást, milyen ételféléket érdemes összeválogatni a következő napokra a high food pack-ból. Azt tudtuk, hogy ellátásunk már nem lesz a hegyen feljebb, ott nekünk kell majd magunknak vizet csinálni a hóból és főzni is ételt, de hogy hogyan válogassuk össze ehhez az ételeket és leginkább miből lehet válogatni, még kérdés volt számunkra. Mindannyian hoztunk otthonról plusszban magunkkal egy-két ételfélét, bögrés levest, zabpelyheket, zacskós trekking ételt. 

Szása a következő napokat úgy tervezte el, hogy holnap gyakorlunk a gleccseren, azután felmegyünk a 2-es táborba, majd a 3-as táborba. Onnan pedig lejövünk vissza ide az 1-es táborba, a következő napon pedig még lejjebb megyünk, az alaptáborba regenerálódni. Néhány nap pihenő után pedig az alaptáborban hagyott maradék felszereléssel együtt visszajövünk ide. És innen indítjuk újra a második kört, aminek a vége a csúcsmászás lesz. 

Itt úgy gondoltam, hogy csak az időjárás lesz a legérzékenyebb pont ... mert míg délután 5 óráig ragyogott a nap, este 7 órára újra szakadt a havas eső.

Ezt a szépen felépített tervet húzta keresztül egy 4 fős koreai csoport segélyhívása, ami miatt a táborban lévő hegyi vezetőknek este 10 órakor el kellett indulniuk a 3-as táborba menteni ...