Oct. 27, 2018

09.05. Goa 2515m

Reggeli ma 8-tól, addigra a felszerelésünket kétfelé raktuk – külön a hátizsákba a következő néhány napra a trekkinghez szükséges felszerelést és külön a többit, amit teherhordó hoz utánunk a szállásra. Előbbibe kerültek a napközben szükséges felszerelések (héjkabát-, egy garnitúra váltóruha, néhány praktikus aprósággal), az utóbbiba a szállásokon elengedhetetlen dolgok, mint a hálózsák, pipere, váltócipő …

A pakolást gyorsan, már rutinos mozdulatokkal végeztük, tanulva a tavalyi Annapurna-körön tapasztaltakból, túl sok cuccot nem raktunk már ezekre a napokra, inkább az öszvéres csomagba kerültek bele a vastagabb, melegebb ruhák a most feleslegesnek ítéltekkel együtt …

Reggelire a szokásos almás amerikai palacsintát kértem, amiben ugyanúgy, mint a tegnapi vacsorában, nagyot csalódtam. A tészta és az alma nyers maradt, a használt liszt dohos volt … Szerencsére volt nálam még elegendő mennyiségi csoki és energiaszelet.

Míg José is elkészült a reggelijével, addig mi csendesen figyeltük a körülöttünk lévő nyüzsgést. Hordárok, sherpák osztották, szorozták, pakolták az expedíciók felszereléseit. Hordókba, zsákokba csomagolták azokat, felcímkézve a szervező cégek szalagjaival.  5 expedíció készülődött, ebből egy a Himlungra készült, a többiek velünk tartottak a Manaslu Alaptáborába.

9 körül végre elindultunk, az itiner 4 órányi járásra írta a mai szálláshelyünknek helyet adó TILIJE (2300m) falucskát. A lábaim nehezen szoktak vissza a hátizsákos felfele menetelhez, de lassacskán beindultak. A tervezett falut négy óra helyett másfél óra alatt értük el. Megálltunk egy szimpatikus szállásnak, de csak egy ebédre, így fél 11 táján… Mire elkészült a hajában főtt krumpli, szinte dél lett. Jóízűen csemegéztük a helyben termett gumókat, némi sóval és a helyiek által készített nak-sajttal. Vendéglátóink desszertnek sült kukoricát tálaltak aprócska fémtálcán. A ház mögötti kertben termett, és tűzön forgatva sült… Még csak hasonlítani sem tudtam az ízét az itthon megszokott főtt kukoricához. Annál sokkal édesebb és finomabb volt.

Ebéd után teli hassal nem volt könnyű újra elindulni, de ha már ilyen gyorsak voltunk, úgy döntöttünk, hogy még egy faluval közelebb megyünk a hegyünkhöz. Alig egyórányira, a 2515m magasan fekvű GOA faluban vackoltuk be magunkat estére.  A szállás tiszta, sőt saját  tusolós szobát kaptunk. A legnagyobb meglepetés azonban még sem ez volt. Az étkezőben összefutottam Ram-al, aki a Mera expedíción volt a túravezetőnk. Éppen a telefonomat raktam fel a hely egyetlen áramforrására, amikor megfordult … a meglepetéstől sem Ő, sem én hirtelen nem tudtunk megszólalni …

Pár szót váltottunk csak, mert a csoportjával indult tovább. Megtudtam, hogy Ők is a Manaslura jönnek, így most már biztos, hogy sokat fogunk találkozni még az elkövetkezendő hetekben …Cool