Oct. 23, 2018

2018.09.02. Kathmandu - ügyintézés

A szálláson a reggeli igazi ízorgia volt, még soha, ennyiféle csoda nem volt előttem Nepálban – jó lesz ehhez nem hozzászokni, hiszen még egy nap és indulunk a hegyünk felé, ahol valószínűleg csak egyféle reggeliből lehet majd csak választani …

Délelőtt 9 óra – megcsörrent a telefon a szobában … Ngima Sherpa érkezett meg. Ma Ő lesz a kísérőnk a Turisztikai Minisztériumba, ahol személyesen kell átvennünk a mászóengedélyt.

Ngima Sherpa-t tavaly ismertük meg, Ő volt az egyik mászósherpánk a Himlung expedíción, majd az Annapurna Circuit-on is velünk tartott. Nagyon szoros barátságba kerültünk vele és a kérésünkre elvállalta a mostani expedíción is, hogy a hegyen segítségünkre legyen.

Először a szervező céghez, Bodha irodájába mentünk, ahol rendeztük az expedíció fennmaradt díját és egy-két hasznos információt tudtunk még meg a holnapi indulással kapcsolatban.

Mivel 11 órára volt jelenésünk a Minisztériumba, így még volt egy kis időnk, hogy a Tamelban beszerezzük a tegnap elmaradt dolgokat. Túl sok mindenre már nem volt szükségünk, csupán három nagyobb málhára, amiben a felszereléseink nagyobb része felkerült az Alaptáborba az öszvérek hátán. Hiába van minden boltocskában ilyen táska, nagyon körültekintően kell vásárolni, mert a monszun miatt fontos, hogy lehetőleg ne ázzanak be a málhák …  Szerencsére találtunk olyanokat, amiket sikerült viszonylag jó áron beszerezni, de a vízállóságukban nem bízhattunk meg túlságosan.

Vásárlás közben kiderült, hogy a Minisztériumban nem tudnak minket fogadni csak délután egy óra körül, de mivel a városban a szokásos dugó már kialakult 11-re, így az értünk küldött autóval elindultunk, hogy lehetőleg oda is érjünk időben az engedélyekért …

A dugóban, mint ahogyan tegnap is, ücsörögtünk egy ideig, mire begördültünk a Minisztérium aprócska udvarára. Csak bámultam, amikor megláttam az óriási philodendronokat a virágaival együtt belenőve a kerítésbe …

Beléptünk az épületbe, ahol átható „mosdószag” térített magamhoz az előbbi ámulatomból. Kapkodó, gyors léptekkel mentünk az emeletre, ahol egy tárgyalóterembe terelt minket az időközben megérkező Bodha. Egy kazal papírt dugott elénk, hogy ezeket a mászótársamnak, mint az expedíció vezetőjének alá kell írnia …

Ekkor szembesültünk a ténnyel, hogy az expedíciónk a tavalyi 2 fő helyett idén 12 főből áll, és mivel ki kellett valakit nevezni felelős vezetőnek, Bodha úgy döntött, hogy eme megtisztelő feladat Angira fog hárulni … Nem is tudtuk hirtelen, hogy ez most jó nekünk vagy sem, de mivel haladni kellett a papírmunkával, gyorsan leszignózta mindet.

Közben megérkezett az orosz expedíció részéről is a „képviselő”, Roxana, aki már 17 éve él Nepálban … Vele később többször is találkoztunk, nem kis meglepetést okozott a hölgy kitartása és elkötelezettsége mindkettőnknek…

Már egy órája ücsörögtünk a teremben, amikor végre megérkezett a Minisztérium képviselője, aki széles mosollyal és tört angolsággal megkezdte a beszédét … Szerencsére nem tartott sokáig, félórányi „fejmosás” után végre a kezünkbe foghattuk a mászóengedélyt.  

Kifelé menet még a burjánzó növényről muszáj volt egy fotót készítenem, még sohasem láttam virágzó philodendront, főleg nem ekkorát…

Az autó visszavitt a szállodához, elbúcsúztunk Ngimától, hogy a frissen szerzett málhákba becsomagoljunk … A szobát elárasztottuk a felszereléseinkkel és megpróbáltunk a káoszból valami rendfélét faragni … Este 9 lett, mire végre minden abba a táskába, nylonnal kibélelt zsákba került, ahová való…

Holnap pedig már indulunk, izgalom a köbön Cool