Nov. 24, 2017

10.15. Phoo 4080m 2.rész

Már fáradt és éhes voltam, átfáztam, minden kanyar után azt vártam, hogy végre felbukkan „a” város… Tenji meghallotta sóhajtozásaimat és mosolyogva mondta, hogy már csak félórára vagyunk … megnyugodtam és úgy döntöttem, hogy nem igyekszem minden kő mögött meglátni a megláthatatlant …. aztán egyszercsak megállt előttem és előrebökött : „Ott van Phoo!” …

Akárhogy guvasztottam a hideg széltől és a felvert portól égő szemeimet … nem láttam a házakat… Tenji kinevetett … és tényleg, ahogy egyre közelebb haladtunk, körvonalazódni kezdtek a házak, amik egy hatalmas szikla köré épültek … a kövek, amikből a házakat építették annyira beleolvadtak a környezetbe, hogy csak az aprócska, színes imazászlókat lehetett látni, amint azokat a szél lobogtatta Cool

A városhoz vezető függőhídnál elváltunk Tenjitől és Pembától, ők a híd melletti pihenőben töltötték az éjszakát az állatokkal együtt. Holnap, amíg mi a pihenőnapunkat töltjük Phoo-ban, továbbmennek az Alaptáborba, felépíteni a sátrakat és előkészíteni nekünk a helyünket.

Mi Ngimával átkeltünk a hídon és a város felé vettük az irányt. Mire a szobánkba értünk, Phurba már berakta a nagytáskát és elbúcsúzva tőlünk, csatlakozott Tenjiékhez. Érkezés után gyorsan áttöröltük magunkat, míg nem fázunk nagyon, később már nem lenne kedvünk ehhez a művelethez CoolKözben elővettem egy félkilós datolyacsomagot a táskából, hogy enyhítsünk picit az éhségünkön. 

Még vacsora előtt megmértem a véroxigénünket: az enyém 89/99 volt… (89% a vér oxigéntartalma és 99-es a Heartpulzus, otthon a véroxigén szintem 99% szokott lenni). 4000 méter felett naponta kétszer mértem véroxigént, hogy tudjam, minden rendben van, nem sűrűsödik a vérünk, ittunk elég folyadékot.

A forró tea már az asztalon várt ránk az étkezőben Ngimaval együtt, aki a vacsorarendelést is gyorsan felvette. Most fokhagymalevest és zöldséges sült tésztát kértem. Gyorsan elkészült a vacsoránk, alig néhányan voltunk a szálláson. A fokhagymalevesem, mint máshol is, levesporból készült, nyers fokhagyma volt belereszelve. Én így szeretem a legjobban. Most azonban pirított vagy inkább égetett vöröshagymadarabok is úszkáltak benne és mi tagadás sokat rontott rajta. Ennek ellenére amennyit csak tudtam, megettem belőle, mert már túl magasan járunk és minden csepp folyadékra szüksége van a szervezetünknek … A sült tészta nagyon finom lett, de a datolya és a leves után sajnos nem maradt neki túl sok hely…

A mellettünk lévő szobába egy német házaspár költözött be, előttünk egy-két nappal. Ők trekkingelni jöttek a környékre. A vacsoránál beszélgettünk egy keveset és a náluk lévő útikönyvből tudtuk meg, hogy a mai utunk mindössze 19 km és a teljes szinteltérés 1420m volt … nekem a távolság többnek tűnt Cool de nem gondoltam volna, hogy Meta 3600m és Phoo 4080m magassága  közötti különbséget ilyen sokszor tettük meg.

Beszélgetés után mi is visszavonultunk pihenni, aludni. Befészkeltem magam a jó meleg hálózsákomba és magamhoz öleltem a forró teával megtöltött Nalgene-t, fagyos lábujjaimat pedig egy forróvizes palackhoz dugtam … Így gyorsan átmelegett a pihepuha libapehellyből készült hálózsák és hamarosan lekerült rólam minden vastagabb holmi, már csak egy vékony gyapjú aláöltözet maradt. Még lejegyzeteltem a ma történteket és miközben hallgattam az egerek mocorgását a mennyezetet helyettesítő fólián, elnyomott az álom ...